Éppen öt éve, hogy Pong Dzsunho három Oscarral a kezében állt a Los Angeles-i Dolby színház színpadán, az Élősködők a legjobb film, forgatókönyv és rendezés szobrát is elvihette. Az utóbbi kategóriában olyan rendezőket utasított maga mögé, mint Martin Scorsese, Quentin Tarantino, Todd Phillips vagy Sam Mendes. Nem véletlen, hogy azóta jókora figyelem irányul arra, mit csinál, pláne, hogy azóta nem jelentkezett új filmmel. Egyszerre adhatott okot az örömre és vegyülhetett bele némi csalódottság is, amikor 2020-ban kiderült, hogy Dzsunho igenis dolgozik valamin, méghozzá az Élősködőkből csinál minisorozatot az HBO-nak, a projektről azonban azóta is csak olyan hírek röppentek fel, hogy Tilda Swinton lesz a főszereplő, majd kiderült, hogy mégsem, mindenesetre Dzsunho nemrég azt nyilatkozta, még mindig a fejlesztési fázisban van a sorozat.
Közben azonban mégis talált magának új témát: Edward Ashton 2022-ben megjelenő Mickey7 című könyvének kéziratát már egy évvel korábban kézhez kapta, és úgy érezte, illeszkedik is a saját rendezői víziójába. És ez valóban így van: a rendező már az olyan korábbi alkotásaival, mint a Snowpiercer – Túlélők viadala vagy az Okja bebizonyította, hogy imádja sci-fibe, akcióba, tudományos-fantasyba, de úgy igazából bármibe becsomagolni a társadalomkritikát, megénekelni az elnyomó rendszerek, a klímaváltozás és a gonosz óriáscégek okozta szenvedést egyszerű kisemberek történetén keresztül.
A Mickey 17-ben mintha mindezt egyetlen filmbe akarta volna sűríteni, lett is belőle káosz. Mickey egy egyszerű fickó, akinek befuccsolt a macaronbiznisze, és menekülni kényszerül. Nyomós oka van rá, a hitelezői láncfűrésszel fenyegetik, így kézenfekvő megoldásnak tűnik felszállni arra az űrhajóra, amely épp bolygógyarmatosító útra indul. Mivel Mickey meglehetősen ügyefogyott, egyetlen munkára alkalmas, amelyre amúgy senki sem jelentkezik, és ennek megvan az oka: úgynevezett „eldobható” lesz, egy két lábon járó kísérleti nyúl, akit jellemzően olyan helyzetekben vetnek be, amely halállal végződik. Neki az meg se kottyan, tudatát ugyanis egy adathordozóba töltik, és ha meghal, nemes egyszerűséggel újra kinyomtatják a testét, majd visszatöltik a tudatát.
A maga bizarrságában el is ketyegne így sokáig, csak épp hiba csúszik a számításba, és az egyik küldetésbe nem hal bele, mire pedig visszavánszorog az űrhajóra, az ágyában már az új Mickey, szám szerint a tizennyolcadik fekszik. Ezzel nem is az a legnagyobb gond, hogy némiképp felzaklatja az embert, ha saját magát találja maga mellett az ágyában, hanem az, hogy az ún. többszörösök szigorúan tiltottak, és ebben az esetben a teljes megsemmisítés az egyetlen opció. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy közben az űrhajó meg is érkezik a bolygóra, ahol az enyhén szólva is őrült vezető leigázná az ottani őslakosokat.
A film már az elején izgalmas kérdést boncolgat: az embernyomtatás, a klónozás morális dilemmáit, azt, hogy bátorság ide vagy oda, miért lesz valaki attól alacsonyabb rendű, hogy bármikor meghalhat. Mert az lesz: Mickey egyes-egyedül áll a hajó társadalmának legalján, akit már akkor sem mentenek meg, amikor még lenne rá esély, hisz könnyebb kinyomtatni, mint minimális erőfeszítéseket tenni érte. Tovább fokozza ezt az, amikor már ketten vannak, és bár elvileg ugyanazt a tudatot töltik az új Mickey-be, mégis a teljes ellentétei egymásnak, amely leképezi az elnyomott-archetípusok két végletét: a hatalomnak behódoló, zsinóron rángatható, muja balféket, és a kemény lázadót. Nem csoda, hogy kis híján megpróbálják megölni egymást, ám mivel az emberség közös bennük, a nagyobb jó érdekében inkább összefognak.
Warner Bros. Pictures
A Mickey 17 addig jó, amíg ezt nézzük, és nem akarja megfojtani a film második felére idegesítően túlburjánzó megalománia. A fókusz ugyanis egyre inkább átkerül a félőrült vezetőre, Marshallra, és bár Mark Ruffalo láthatóan lubickol a nyilvánvalóan Donald Trumpról mintázott parancsnok szerepében, egy idő után már csak annak a szájbarágós üzenetnek a közvetítésére jó, hogyan akarják a hozzá hasonló diktátorok azonnal eltörölni egy bolygó őslakosait. Ruffalo eleinte szórakoztató ripacskodása nagyon hamar sok lesz, ahogy az is, hogy a Toni Collette által alakított feleség mindenből és mindenkiből mártást csinálna az ebédhez. De ez igaz az egész filmre: értjük, hogy Dzsunho ezúttal a böreszket akarta csúcsra járatni, és ennek segítségével kifordítani a világot a négy sarkából, de majdnem két és fél órán át nézni ezt a rendkívül harsány, túljátszott, paródiába hajló bohóckodást egészen fárasztó élmény.
A szereplők közül mintha egyedül Robert Pattinson járna jól ebben az egészben, aki számára Mickey hálás duplaszerep: a színész, akit az utóbbi időben olyan marcona, komoly szerepekben láthattunk, mint Batman vagy A világítótorony őre, most kifejezetten nagy örömmel csinál hülyét magából balfék Mickey-ként, de ugyanilyen jól ellensúlyozza mindezt a lobbanékony és erőszakos változatában.
Warner Bros. Pictures
A Mickey 17-nek egy ideig jól áll, hogy egy teljes eszement agymenés, ha ráhangolódik az ember, akkor meg különösen, ám Dzsunho elszabadult hajóágyúként hagyja tombolni filmjét, miközben mintha összes eddigi filmjének témáját igyekezné bedobálni – a már említett klímaválság, az elnyomó rendszerek kegyetlensége, az őslakosok és úgy általánosságban az élőlények kizsákmányolása –, de egyik sem kap elég teret. Azért sem, mert a túlzó börleszk minden mást elhalványít, a teljes őrület pedig nyilván lesz, akinek bejön, másoknak viszont inkább irritáló lesz.
A film alapjául szolgáló regény eredeti címe Mickey7, azaz a könyvben mindössze nyolc klón van, addig a filmben tízzel több. Mikor Dzsunhót arról kérdezték, hogy mi ennek az oka, nemes egyszerűséggel annyit válaszolt:
Tízzel többször öltem meg őt, ezért változtattuk meg.
Mintha ebben a mondatban benne lenne az is, ami a Mickey 17 hibája: mindent a kelleténél jobban felcsavar, felnagyít, eltúloz, miközben a végeredménynek ez nemhogy kedvez, hanem árt. Nem lett volna ez rosszabb film, ha szegény Pattinson csak hétszer hal meg. Sőt.
Mickey 17, 2025, 139 perc. 24.hu: 5/10
The post Mickey 17: Robert Pattinsont újra es újra megölik egy szép, új világért first appeared on 24.hu.