A náthaetikett országonként nagyon változó. Roppant érdekes, hogy egyes kultúrákban illik vagy épp nem illik orrot fújni, elfogadott vagy sem a tüsszentés, szipogás?! Nézzük, milyen íratlan szabályok vannak.
Fő a diszkréció!
A franciáknál rossz neveltetésre vall, ha valaki hangosan fújja az orrát. Kifinomult stílusukhoz híven igyekeznek ezt minél diszkrétebben intézni, ha tehetik, inkább elvonulnak, például átmennek egy másik szobába.
A japánokra is illik mindez, sőt, ők már a koronavírus járvány előtt is maszkot viseltek, ha megfáztak, egyrészt a fertőzés továbbadásának elkerülése végett, másrészt, hogy elrejtsék mások szeme elől azokat a jeleket, amelyek a betegséghez kötődnek. Japánban nyilvánosan orrot fújni tiszteletlenség, és az ő megítélésük szerint egyenesen gusztustalan is. Amikor náthásak, ők inkább szipognak mindaddig, amíg nem találnak egy olyan nyugodt helyet, ahol a többiektől távol megtörölhetik az orrukat. Kínában sem tesznek másképp: az orrfújásra vonatkozó etikettet ott is szigorúan veszik, félre kell vonulni, ha valaki tüsszent vagy orrot szeretne fújni.
Az indiaiaknál sem illő nyilvánosan orrot fújni, főleg nem a nyílt utcán, ők szipogással próbálják ilyenkor megoldani a helyzetet, amely ott teljesen megszokott és rendben lévő dolog.
(Fotó: Getty Images)
Ne szipogj!
Az olaszoknak viszont pont a szipogással van bajuk. Az orrfújás teljesen természetes náluk, ám a szipogást nagy illetlenségnek tartják, és nagyon hamar odanyújtanak az illetőnek egy zsebkendőt, hogy valahogy véget vessenek a helyzetnek – írja a 24.hu.
Egészségedre!
Térjünk át a tüsszentésre. Vajon honnan ered, hogyha valaki tüsszent, arra valamilyen, országonként eltérő jókívánsággal reagálunk? Állítólag Rómából származik a szokás, a bubópestis idejéből. Mivel a tüsszentés volt a pestis egyik fő tünete, I. Gergely pápa azt javasolta a híveknek, hogyha valaki tüsszent, mondjanak el egy rövid imát, vagyis az „Isten áldjon meg!” kívánságot, hogy megóvják a beteget a haláltól.
Nézzünk néhány példát! Az angolok az Áldás rád! (Bless you!) kifejezést használják, az arab országokban azt mondják, Alhamdulillah! (Dicsőség Istennek!), az olaszoknál a Felicità! (Boldogság!) kifejezés a használatos, a franciáknál pedig Á tes souhaits! (Kívánságodra!). A németek hozzánk hasonlóan az egészséget emlegetik (Gesundheit!).
Néhány babona
Mint mindenhez, természetesen a tüsszentéshez is kapcsolódnak érdekes babonák, országonként más és más. Magyarországon például a tüsszentést az igazmondás jeleként értelmezzük, azaz, ha valaki rátüsszent egy kijelentésre, akkor úgy gondoljuk, igaz volt a mondás. Máshol úgy tartják, ha öltözködés közben tüsszentünk, rossz napunk lesz, megint máshol azt mondják, szerencsét hoz, ha tüsszentés közben jobbra fordítjuk a fejünket vagy ha épp dél és éjfél között tüsszentünk. Tongán úgy tartják, a tüsszentés annak a jele, hogy egy szeretted hiányzik neked, ez hasonló a magyar „azért csuklasz, mert emlegetnek” hiedelemhez. Lengyelországban a tüsszentés azt jelenti, hogy az anyósod rosszat beszél rólad, vagy ha nem vagy házas, akkor a leendő anyósoddal való kapcsolatod rossz lesz. Ha belegondolunk, ez elég rossz ómen, hiszen tüsszögni mindenki szokott.
The post Náthaetikett: mit illik és mit nem az egyes országokban? first appeared on nlc.