Idén a tizenhárom díjra jelölt Emilia Pérez szolgáltatta az Oscar-kampány legnagyobb botrányát. A francia film transznemű főszereplőjéről ugyanis kiderült, hogy évek óta rasszista ostobaságokat fröcsög a közösségi médiában, ezzel pedig jelentősen gyengítette új filmje Oscar-esélyeit. Hogy mennyire, az vasárnap éjjel kiderül.
Ez azonban semmi. Az Oscar-díjak történetének mindig is fontos részét képezték a kisebb-nagyobb botrányok. Sőt, egyesek szerint a botrányok jóval érdekesebbek is, mint hogy melyik film kapja meg a díjat. Öt esetet választottunk ki az Oscar-gála közel százéves múltjából, amikor a botránynak sikerült elhomályosítania a hollywoodi sztárok csillogását.
Az Oscar-nyertes, aki nem is létezett (1957)
1957-ben Ingrid Bergman Oscart nyert Anasztázia hercegnő megformálásáért, James Deant már másodszor jelölték a halála után (de veszített, Yul Brynneré lett a férfi főszereplő díja), Federico Fellini és az Országúton díjazása pedig bebizonyította, hogy Hollywoodot érdeklik a legjobb új, európai művészfilmek. Csupa nagy név, akik mellett a legjobb filmre írt történet – akkoriban még létező – kategóriájában Robert Rich győzött. Hogy kicsoda? A gála vendégei egymást kérdezgették.
Ennek a bizonyos Richnek a díjazása azt jelezte, hogy Hollywood elkezdi jóvátenni szégyenletes mulasztásait, amelyeket a megelőző tíz évben elkövetett. A második világháború után, Joseph McCarthy szenátor kezdeményezésére a szórakoztatóipar berkein belül kezdett el vizsgálódni az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság. Kommunistákat és kommunistákkal rokonszenvező művészeket kerestek, tanúvallomásra kötelezték őket, nyilvános meghurcolásukkal pedig nyomást gyakoroltak munkaadóikra, a filmstúdiókra és tévétársaságokra, hogy rúgják ki őket. Nagy sztárokat is sikerült elüldözniük Hollywoodból – Charlie Chaplin inkább önként száműzetésbe vonult Angliába, ahogy ő fogalmazott, mint hogy asszisztáljon a kutyakomédiához –, de a legnagyobb sikerrel az írókat lehetetlenítették el.
United Artists – Horizon Picture / Collection ChristopheL / AFP Dalton Trumbo 1952-ben.
Olyanokat, mint Dalton Trumbo, akit már a negyvenes évek végén feketelistára tettek. Ennek ellenére a rendezők továbbra is szerettek volna együtt dolgozni vele, és álnéven ezután is folytatta a munkát. Dolgozott többek között a Római vakáció forgatókönyvén, ami Oscart nyert – a díjat az egyedüli íróként feltüntetett Ian McLellan Hunternek adták, aki egyébként később szintén feketelistára került. Ezután Trumbo megírta egy mexikói kamaszfiú történetét, aki életre szóló barátságot köt egy bikával, és megpróbálja megakadályozni, hogy az állatot viadalon leöljék. A Brave One váratlan sikert aratott, és a Robert Rich álnevű forgatókönyvíró végül Oscart nyert érte.
Éveken át nem vallotta be nyíltan, hogy ő írta a filmet, de a hatvanas évek elejére vége lett a feketelistázásnak, és Trumbo átvehette a neki járó Oscar-díjakat. Mert végül az Amerikai Filmakadémia bocsánatot kért, és a Római vakációért járó díjat is utólag neki ítélte.
Mit keres Hófehérke a színpadon? (1989)
The post A jobbegyenes, a boríték és az Oscar-nyertes, aki nem is létezett – ezek voltak az Oscar-díj történetének legnagyobb botrányai first appeared on 24.hu.