Az amerikai elnök és az alelnöke földbe döngölte a megállapodásra érkező Volodimir Zelenszkijt. Trump nyilatkozatából felsejlik, hogy Amerika megvonja a támogatását Ukrajnától. Nem tudni, hogy ilyen diplomáciai helyzetben amerikai támogatás nélkül meddig tarthat ki Ukrajna, de Jójárt Krisztián biztonságpolitikai- és Oroszország-szakértő, a Svéd Nemzetvédelmi Egyetem posztdoktori kutatója azt mondja, az ország már nincs annyira kiszolgáltatva Amerikának, mint amennyire tavaly volt. Szerinte Trump olyan kártyákat adott ki eddig a kezéből, amik amúgy sem voltak reálisak, és az oroszok is tarthatnak impulzív természetétől. Ennek ellenére úgy látja, Trump intellektuálisan képtelen átlátni, hogy mi a tényleges orosz cél és stratégiai érdek Ukrajna kapcsán, Putyint pedig a KGB kiképezte arra is, hogyan kell viselkedni a nárcisztikus, hatalomra vágyó emberrel.
444: Hogyan jellemezné, ami az Ovális Irodában történt Trump és Zelenszkij között? Ungváry Krisztián történész szerint ilyen diplomácia mélypont nem volt 1939 márciusa óta.
Jójárt Krisztián: Nehéz ezt máshogy jellemezni, én ilyet még nem láttam. Borzasztó volt nézni ezt a sajtótájékoztatószerűségnek álcázott Zelenszkij-megalázást.
Az alapján, amit látott, mit gondol, előre megkonstruálhatták a történetet, vagy valamitől elfajult?
Ezt nehéz megítélni, de eleve egy nagyon ellenséges hangulatba és közegbe érkezett Volodimir Zelenszkij. Donald Trumpnak már a fogadásakor volt egy gúnyos megjegyzése az ukrán elnök ruhájára.
A sajtótájékoztatón Zelenszkij teljesen egyedül volt, miközben Trump mellett ott volt J. D. Vance alelnök – aki szerintem kifejezetten eszkalálta ezt az egészet, sokkal inkább, mint Trump, – és Marco Rubio külügyminiszter is, aki sokat nem szólt hozzá.
Nekem az jött le Vance kommentjeiből, hogy a fő prioritása az volt, hogy demonstrálja hűségét Trumphoz, és igyekezett jobb színben feltüntetni. Néhány riporter is kifejezetten ellenséges volt Zelenszkijjel, megkérdezték, miért nem vett fel öltönyt, ami miatt magyarázkodnia kellett.
Azt gondolom, nem volt előre megtervezve, az egésznek volt egy dinamikája. Ukrán részről hiba volt belemenni egy rögtönzött sajtótájékoztatóba még a megbeszélés előtt. Zelenszkij nem beszél úgy angolul, és egy ellenséges közegben teljesen magára hagyva a földbe döngölte Trump és Vance.
Zelenszkij is hibázott, egyszerűen nem értette meg, miről szól ez az egész. Ő is szükségtelenül mondott fel olyan paneleket, amelyek láthatóan irritálták Trumpot. Az ő oldaláról nézve a kötelezőt mondta, ilyenkor mindenki haza is beszél, de sokszor nem is hagyhatta szó nélkül, amit Trump mondott, muszáj volt helyre tennie a tényeket, ami idegesítette az amerikai elnököt.
Látjuk, hogy Trump minél gyorsabban akar valamilyen eredményt elérni. Az nyilván nem annyira releváns számára, hogy tartós rendezés jöjjön létre, a gyorsaság felülír mindent. Ebben hátráltatja, ha Zelenszkij felmondja a narratívákat az orosz agresszióról és a terrorista Putyinról.
Trumpot ez azért idegesíthette, mert azt szűrte le, hogy nehéz lesz tárgyalóasztalhoz ültetnie őket. Zelenszkij az amerikai társadalmat is próbálja befolyásolni, hogy nehéz legyen Trumpnak közvetítői szerepben maradnia.
De közben előjöttek múltbéli sérelmek is, mint hogy Zelenszkij Biden mellett kampányolt Pennsylvániában, hálátlan volt, illetve az egész Hunter Biden-féle ügy, melyet Trump szerint elsikált Zelenszkij és a Biden adminisztráció. Trumpék azzal vádolták Joe Bident, hogy fia, Hunter felügyelő bizottsági tagsága a Burisma ukrán energetikai cégben befolyásolhatta az Egyesült Államok Ukrajna-politikáját. Tehát itt Trump személyes sértettsége is visszaköszönt.