A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum (MMKM) gyűjteményébe került a világ egyik legidősebb Ikarus autóbusza: a 30-as típus példányai voltak az elsők, amiket már Ikarus márkanévvel és a jól ismert szárnyas logóval gyártottak – írja sajtóközleményében az MMKM.
A típus 1951 és 1963 között szolgáltak forgalomban, példányai pedig ma már rendkívül ritkák: a nemrég a közgyűjteménybe került darab 1953-ban gördült ki a mátyásföldi gyár kapuján, majd először a Magyar Honvédség égisze alatt, azután 1977-es nyugdíjazásáig az Állami Építőipari Vállalat flottájában szolgált.
Karosszériáját valószínűleg az első nagyjavításkor építették át, így tetőablakai eltűntek. Ez persze nem volt sokat az értékéből, hiszen az átalakítás visszafordítható, muzeológiai értéke pedig így is kiemelkedően nagy, hiszen a 30-asból ma csupán négy darab üzemképes a világban. Ezek egyike a nemrég a pesti alsó rakparton is megfordult jármű, ami annak ellenére, hogy gurul, mégis restaurálás előtt áll.
1951-ben a 30-as volt a később világhírűvé vált magyar gyár első, önhordó vázszerkezetű, városi-távolsági autóbusztípusa, amelynek sorozatgyártása a bemutatás után azonnal megindult. Alig hét év alatt több, mint 3000 darabot gyártottak belőle, amik a világ számos országában bizonyítottak, így az új gyártmányoknak csak egyharmada került hazai forgalomba.
Mintha mozgó üvegpalota suhant volna el
– írta róla 1951-ben az Élet és Tudomány, a gyár főmérnöke, Zerkovitz Béla pedig az Autó-Motor következő évi lapszámainak egyikében pedig hozzátette:
A kontinens egyik legjobban sikerült kis autóbusza született meg.
Az állítás igaz volt, egy kellemetlen problémával azonban így is szembesülni kellett az utazóknak, illetve az üzemeltetőknek: oldalanként csak két-két felső ablakrése volt nyitható, amik nem tudták biztosítani a megfelelő szellőzést. Erre még rátett egy lapáttal, hogy a tetők ívét követő ablakokon keresztül a felülről betűző nap gyakran igencsak felmelegítette az utasteret, így az utasok – a korszakban divatos nejloningekre utaló izzasztó hatása okán – a Nejlon nevet adták a típusnak.
Az Ikarus 30-as autóbuszok egy részét 1955-től pótkocsivá alakították, 1963-ban biztonsági megfontolásból ezek alkalmazását azonban megszüntették. A budapesti forgalomban 1960-tól a pótkocsis szerelvények helyét a Fővárosi Autóbuszüzem műhelyében leselejtezett autóbuszokból kialakított csuklós autóbuszok, majd később az Ikarus 180-asok vették át.
Schneller Domonkos, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgatója a bemutatón elmondta: kiemelten fontos küldetésnek tartja, hogy a múzeum gyűjteménye minél több olyan hazai gyártású járművet őrizzen meg az utókor számára, amik reprezentatív és esztétikus példányai közlekedéstörténetünknek és műszaki fejlődésünknek. Az Ikarus 30-as autóbusz oltalom alá vételével, valamint a múzeum által megkezdett restaurálással országunk ipari öröksége gazdagodik.
The post A világ egyik legidősebb Ikarus buszának felújításába kezd a Közlekedési Múzeum first appeared on 24.hu.