Damaszkusz felé tartva, a kocsi ablakán át szemlélem a változó tájat. A libanoni határt elhagyva Szíria földjére lépek – egy olyan országba, amely hosszú éveken át háború sújtotta zárvány volt a térképen. Az Aszad-rezsim bukása óta eltelt néhány hétben a világ ismét Szíriára figyel, ezúttal azonban nem a pusztítás, hanem az újjáépítés reménye miatt. A jövő azonban bizonytalan. Vajon tényleg eljött a béke korszaka, vagy csak egy törékeny fegyverszünet előzi meg a következő viharos évtizedet? Az ország lakói különböző jövőképeket látnak – egyesek bizakodóak, mások attól tartanak, hogy a háború sebeinek mélysége nem engedi, hogy Szíria valóban talpra álljon.
A határátkelőn mindenesetre még mindig érezhető a feszültség. Az új rezsim katonái, az egykori Aszad-rezsim elleni lázadók vizsgálják át gondosan az útleveleket, miközben szemükben ott mocorog a bizalmatlansággal vegyült kíváncsiság. Közel kétórás várakozás után a határőr végre visszaadja az útlevelem, és egy félmosollyal elegyítve így szól:
Welcome to free Syria!
Damaszkusz utcái tömve vannak. Az óváros most olyan, mint bármelyik másik közel-keleti város képe – legalábbis első pillantásra. Az árusok a bazárban a portékáikat kínálják, mintha semmi sem történt volna. Az utcákon a fűszerek illata keveredik a frissen sült kenyér és a legrosszabb Nescafé aromájával. Egy dolog azonban szembetűnő: a Hajat Tahrír as-Sám (HTS) katonái, azaz az egykori Aszád elleni lázadók járőröznek az utcákon. Maszkos férfiak a fegyvereiket lazán lógatják, jelenlétük egyértelművé teszi, hogy az új rend még mindig törékeny. A HTS megosztja a helyieket. Bár sokan felszabadítóként tekintenek rájuk, mások szemében ők csupán egy újabb fegyveres csoport, amely hatalmat szerzett egy háború sújtotta országban.
Varga Máté
Varga Máté
„Ők aztán igazán megérdemlik a tiszteletet” – mondja nekem Omar, egy fiatal férfi, miközben teázunk az Egyenes utcában, a Bibilából jól ismert Via Rectán, amely az ókori Damaszkusz kelet-nyugati főútvonala volt. A HTS milicistáira mutat, akik a közelben állnak őrt.
Megkérdezem a parancsnokot, hogy készíthetsz-e velük közös képet
– pattan fel hirtelen ötlettől vezérelve. Mielőtt még udvariasan visszautasíthatnám, máris két maszkos, fegyveres dzsihádista mellett találom magam, akik büszkén lóbálják az AK-47-esüket.
The post „Aszad szörnyeteg volt, nem ember, de a problémák itt maradtak” – szíriai riport a felemelő-borzalmas kihívásokról first appeared on 24.hu.